Az olasz rántotta

Jó, ha mindig van otthon egy kis zsiradék, krumpli, liszt, tojás: akkor percek alatt biztosan össze tudunk ütni valami finomat. Ha még tejföl is akad, netán egy darabka sajt is, akkor pedig már a gasztronómiai remekek egész tárházát mondhatjuk magunkénak! Az ilyen egyszerű étek, mint Horváth Ilona olasz rántottája, a gyerekkori hétfőkre emlékeztet: akkor ettünk maradékot vacsorára. Csöndes, beszélgetős esték voltak ezek, mert aznap nem volt adás a televízióban! Nos, most véletlenül épp egy hétfő este toppantunk be Ágotáékhoz. A háziasszony nem esett kétségbe: a háziasszonyi lelemény segít a váratlan vendég esetén is: felmérte a helyzetet, és máris eszébe jutott, hogy ott a polcon egy rongyosra olvasott, remek szakácskönyv, ilyen esetekben már számtalanszor bevált. Ugye, nem kell mondanom: Horváth Ilona könyvét ütötte fel, mint már annyiszor! Míg megbeszéltük a világ nagy dolgait, az olasz rántotta is előkerült a sütőből. Persze, volt hozzá házi savanyúság, meg felbontottunk utána egy nagy üveg befőttet is, de be kell vallanom, ez a tepsiben sült, remegős-szaftos tojás nagyon ízletes meglepetés volt! Hozzávalók: 8 tojás, 2 dl tejföl, 5 dkg sajt, 3 dkg vaj, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál zsemlemorzsa, só A kiolajozott vagy kivajazott tűzálló tálra simítjuk a tejföl felét. Meghintjük morzsával, ráöntjük egymás mellé a tojásokat - mintha tükörtojást készítenénk -, és megsózzuk. Befedjük a maradék tejföllel, és tetejére szórva a sajtot, a sütőben addig sütjük, míg a tojások fehérje meg nem kocsonyásodott, de a sárgájának lágynak kell maradnia. Tipp: a tojásokat egyenként üssük egy csészébe, abból csúsztassuk a tepsibe, nehogy egy esetlegesen rossz tojás az egész vacsoránkat sutba dobja!

Zöldborsóleves

A levesevéshez idő kell: és idő kell ahhoz is, meg kell kicsit őszülni ahhoz, hogy a leveseket értékeljük. Valljuk be: legtöbbször elvagyunk ilyen-olyan ennivalókkal, és beérjük egészen jól leves nélkül is. A szépkorúak aztán egyenesen ragaszkodnak a leveshez:ez így van jól.

No de mi a helyzet, mondjuk egy zsenge zöldborsólevessel? Talán ez a leves a zöldséglevesek favoritja, amit mindenki, mindig szívesen fogad. Amikor a friss zöldborsó megjelenik a piacon, az már bizonyosan a nyár beköszöntét jelzi. Nem is tudok soha ellenállni! Mindig hüvelyes borsót veszek, a piacon meg is lehet kóstolni: vajon eléggé friss-e a pattanva felhasadó hüvelyekben rejtőzködő zöld golyósorozat? Igaz, ki kell fejteni, ami megint csak idő (kicsilányom imádta a borsófejtést, lelkesen, de meglehetősen gazdaságtalanul csinálta: a fele borsót megette, mire „megfejtette”), de az üdeségéért megéri! A borsólevest olyan egyszerű elkészíteni, hogy az abszolút kezdők is megpróbálkozhatnak vele.

Vagy ha úgy könnyebb, nézzük csak:


Íme, Horváth Ilona után szabadon:

Hozzávalók: 60-80 dkg hüvelyes zöldborsó, 2 dkg vaj, vagy 2 dkg zsír, 2 dkg liszt,1 dl tej
só,1 csokor petrezselyem

A kifejtett zöldborsót a zsiradékon puhára pároljuk, liszttel meghintjük, azzal is egy kicsit pirítjuk, felöntjük vízzel, felfőzzük és hozzáöntjük a tejet. (Ha a zöldborsónak gyenge a héja, néhány darabot a levesbe dobunk, lehetőleg batisztzacskóba kötve és tálalás előtt kivesszük.) Apróra vágott zöldpetrezselyemmel ízesítjük. Cukrot is adhatunk hozzá. (Betétnek csipetkét, vajas galuskát vagy csurgatott tésztát főzünk bele.)